Europa korut - 17.08.2009 - 31.08.2009 Kepek itt: Roadtrip 2009 Utiterv: Budapest, Gyor, Zell am See, Reims, Rouen, Dieppe, Caen, Mt.St.Michel körül, Saint Malo, Dinan, Piampol, Carnac, Nantes, Sinsheim, Budapest
A bünti másnap érkezett, fejfájás és fáradtság képében. A hétfoi napon csak csomagolni és aludni bírtunk, de elindulni nem. Kedd hajnalban vágtunk neki kis kitérovel Gyorön keresztül, ahol lecseréltük a szögletesedo hátsó Michelin gumiijainkat. Nem volt egyszeru küldetés.
Most estefelé, a lemeno nap sugarainál, a Zell Am See tó partján ülünk, pontosabban fekszünk, gyerekek randalíroznak fel-alá futkározva, és olasz slágerek szólnak a szemközti étterembol. A tó békés, túloldalán hófoltos hegycsúcsok. Stef kifeküdt a hátára, szerintem neki is sok volt a vacsora és a joghurtos eper, amit az elobb kanalaztunk magunkba.
Kemping ára (4 csillag): 26,60 - luxus. ;)
Az indulas nem volt zokkeno mentes. Patton tabornok es a "Hit soha tobbe" tarsasagaban atmulatott ejszaka utan, vegulis nem sikerult elindulni, csak masnap hajnalban, azaz ma. A kocsi epp tul volt a 100-ezres szervizen, es ugyan tudtam, hogy a hatso gumi-kopenyt cserelni kellett volna, megis bevallaltam. Hiba volt. Kilo harmincnal mar ugy razott a szerencsetlen, azt hittem szetesik alattunk. Gyorig birtuk a strapat, aztan lehajtottunk gumit cserelni, es mivel minden 8-kor nyitott, elis b@sztunk ropke 2 orat a semmire (Gyor ugyan csendes kisvarosnak tunt - picit Nagyvaradra emlekeztetve - valahogy megsem arra vagytunk). Ennyit a jol kitervelt korai indulasrol. 10 korul mar austrian keresztul rottuk a kilometereket, vadiuj radial 14-es michelin gumikon. Fantisztikus volt a kulombseg a szogletesre kopott elozo abroncsok utan.
Du. 5-6 korul beertunk Zell am See-be, egy igazi osztrak sij paradicsom. Nyaron is termeszetesen akad tennivalo. Egy rovid kor a varosban, kaja (mexikoi csirke) aztan naplemente utan a toparton olvasas (Snow Crash - pazar konyv). Kicsit neztem a felhoket is. Valahogy JJ vese-roentgen felveteleire emlekeztettek, aztan furi dolgot vettem eszre: a szemem aljaban szunyogokat lattam, de mikor odaneztem, hirtelen eltuntek, es mindezt tobbszor tettek egymasutan. Aztan rajottem hogy csak valami 'zavar' lehet a retinamon. Majd odafigyelek ra, bar remelem csak valami alkalmi, igy a poros szigeti ejszaka utan.
Elottunk az este, var a sator meg egy remek kis citromos Gosszer, a nyari ejszakak nagy kedvence. Holnap meg fel a gleccserre, remeljuk az ido is kedvezni fog.
A reggeli zuhany után kiültünk a kemping bárjába a tópartra kávézni, majd irány a Großglockner Hochalpenstraße. Negyedórányi autózás után elértük a kapukat, ahol 28 EUR kipengetése után be is mehettünk a Nemzeti Parkba. Lenyugözo látvány!!
Az út 48 km hosszú, amin 36 hajtukanyarral tuzdelt szerpentinen jutottunk fel a gleccser aljáig. Pár helyen megálltunk fotózni, picit aggasztó volt az autóból áradó égett gumi vagy muanyag szag, de Stef szerint az csak a túlmelegedett fék szaga.
A felso parkoló elott fél órás sor kiállása után jutottunk el a parkolóházhoz, ahonnan jó kis túraútvonalon lépegettünk le a gleccser aljához. Döbbenet volt látni a betuzdelt táblák alapján, hogy 5 évente milyen sokat apadt a gleccser szintje. Elég szopcsi ez a globális felmelegedés. Az egyik sziklán ülve készítettünk pár képet a kis cuki vámpírkámról, amit még a fenti Souvenir Shop-ban szereztem be 5.99 EUR-ért. Egyszeruen nem tudtam otthagyni. ;)
A gleccsertol visszamászni elég küzdelmes volt, hiányzott a kondi amit a kihagyott box edzések megadhattak volna, de visszagondolva mégiscsak megérte lemászni. Visszatérve láttuk a táblán, hogy csak profiknak ajánlott útvonalnak volt titulálva.
Zell am See-ben a Mc Donalds-ban végre volt internet, be is ültünk megtervezni a további utunkat. Jól jött az iTouch, mert azon a Viamichelin is bejött és kiköpte a Normandia felé vezeto optimális utat.
20:33 már a német autópályán száguldunk München felé. Stef iszonyúan élvezi, hogy végre nincs sebességkorlát. Néha le kell húzódni a külso sávba, mert a mi 140-es átlagtempónkat meghaladva a visszapillantóban fenyegetoen megjelenik 1-1 Audi, Merci vagy merészebb autók. A naplementétol vöröslik az ég alja, és én nagyon élvezem a roadtrip nyújtotta szabadság és száguldás élményét.
20:51 Nagyon sok német száguldozik a pályán velünk együtt, nem értjük, hogy hová mehetnek ily sokan, ilyenkor. He - he, közben Stef rájött, hogy a nagy Müncheni körgyurun vagyunk :D
A sziget óta az allergiám annyira beerosödött, hogy napi szinten kb. 5-ször kell a szteroidos Rhino Spray Plus-ból az orromba nyomatni ahhoz, hogy ne fulladjak meg.
20:57 Elhagytuk a körgyurut, alig maradtak páran a pályán.
22:21 Megálltunk pihenni és barackot enni Ulm elott 40-km-el egy kútnál. Itt is jó sok arab van, egyikojük franciául beszélt, amúgy itt 1.16 EUR a diesel literenkénti ára.
Elkepeszto mennyi jeg olvad szet egy 5 eves periodus alatt, es ha jol erzekeltem, ahogy haladunk lefele, tehat a jelenlegi allapothoz, a folyamat egyre drasztikusabb, egyre tobb resze szunik meg letezni. Nem nehez megjosolni, es gondolom geologus barataink mar reg megtettek, hogy par evtizeden belul az egesz eltunik majd a picsaba, marad helyette a kotormelekes volgy, es par emlektabla ami jelzi majd a jovo kor embereinek egy vegleg megszunt jegkorszak maradvanyait. A korforgas peresz folytatodik, amire az emberek rasegitenek egy jokora lapattal.
A visszaut igen kimerito. Utanna sok szaz levezetnivalo kilometer vart. Az ejszakat az autoban, egy lofasz kis nemet kis-varosban toltottuk.
12:34 a pályán Metz után nevet adtunk a vámpírkának, ezentúl Villeroy-nak szólítjuk. Villeroy békésen ül a szellozok felett és nézi az elsuhanó tájakat. Cuki kis vámpír, ;) ráadásul Batman rajongó.
15:08 Megálltunk Riems-ben megnézni a katedrálist, ahol 25 királyt koronáztak meg és ahol a szentély végében a kápolna hatalmas, kékes színben játszó üvegablakát Marc Chagall alkotta. Benyomtunk egy gombás pizza szeletet és egy Orangina-t, már száguldozunk is tovább Rouen felé. A kinti hofokok emberpróbálóak, éjjel viszont valószínuleg hüvike lesz.
Rouen központjához közel találtunk egy remek szállót (60 EUR) ahonnan esti sétánkra indultunk. Döbbenetesen hangulatos a belváros, Stef megivott egy belga sört az óratorony lábánál található ír kocsmában. Este a szállásunkon neteztünk a Touch-omról, a virtoualtourist adott pár jó tippet.
Fincsi kecskesajtos panini-t ettük a Jeanne d'Arc utcában, Cherry Coke-al. :P
A belvárosban rátaláltam a mostantól kedvenc Lancaster márkájú táskámra (25.30 EUR) illetve egy nagyon vicces narancssárga fagylaltkehely alakú-kapucnis zipzáras fölsöre. Ha jó ido lesz, holnap narancssárga napot tartok. ;)
A belváros megtekintése után kiruccantunk a Rouen alvóvárosában található Dechatlon-ba, mert szükségessé vált egy melegebb hálózsák beszerzése /0 fokig komfort fokozatú - 60 EUR/. Kisebb malor miatt kikeveredtünk a bevásárlónegyedébol, de legalább szemtanúja lehettem életünk egyik leghosszadalmasabb és legbonyolultabb visszatérésének. A Moulineaux-i Chateau Robert de Diable privát területen fekszik és nem látogatható, pedig nagyon jól nézett ki az egyik Normandiát bemutató fotóskönyvben.
18:35 Rouen-ben kiálltuk az 1 órás dugót és már robogtunk is felfele a pályán Dieppe felé.
Este 7 fele bejelentkeztünk a Dieppe-i 'Vitamin' *** campingbe, megvetettük ágyunkat, majd kisebb pihi után nekiveselkedtünk - a belváros felol megközelítve - a partnak. Az apálynak köszönhetoen a víz mélyen visszahúzódott és így bakanccsal is egész mélyen be lehetett sétálni. Két csávesz és egy kislány rákot próbáltak becserkészni a visszahúzódó vízben kialakult patakszeru vízáramban. Találtunk egy cuki homokból formázott óriáspolipot is, valamelyik helyi homokszobrásznak köszönhetoen.
Part menti túránk után már a vár melletti sziklaszirtrol néztük a várost miközben fügés joghurtot kanalaztunk. Nyami-nyami, imádom a fügét :)
Kis ejszakai kort futottunk a tortenelmi negyedben es sikerult jopar fotot kesziteni a tipikus normand epiteszet egyik-masik remekerol. Szerintem meg siman turista-csucsido van (epp elmult Augusztus kozepe) es ehhez kepest dobbenetesen keves turista van, ami szinten pozitivum.
Jelenleg egy 60 euros hotel szobaban, zuhanyzas utan, agyban, egy gyengen-kozepes Oasis koncertet nezunk.
Reggeli zuhany után nekivágtunk az északkeleti partokon megnézni a sziklás partokat.
Az egyik városkában, Manoir D'Ango nevu rezidenciát jártuk be. Tényleg érdekes volt építészetileg, csak sajnos az 5 EUR-os beugró ellenére is eléggé lepusztult állapotban van szegény.
Viszont megállapítottuk, hogy Normandiában szinte mindenki - legalábbis a kis városokban - egy kisebb kastélyban lakik. Minden ház pazar, ódon épület.
Életem egyik legfinomabb mozzarella salátáját az egyik tengerparti napozóteraszon ettük meg. Hmmm... fincsi capuccino-val hozzá....
Este Caentol 17km-találtunk egy csendes camping-et /15 EUR/, de persze itt is valakinek az éjjeli ivászata kisebb okádásba fordult. Nekem ezt mindig sikerül meghallani az éjszaka közepén.
Este kinéztünk a belvárosba, ahol az egyik sétálóutca közepén kinky össznépi latintánc oktatás folyt.
A delelottot Rouen-ben toltottuk, ahol felmasztunk az ora-toronyba. Aniko-nak megvettem elete legtutibb es legviccesebb ruhadarabjat (egy rouen-i keleti boltban). Csinaltunk par remek fotot Villeroy-rol, az orokbefogadott Batman-rajongo vampirunkrol.
Kis csucsforgalmi dugobol kikeveredve aztan egy ora alatt ide lehet erni Dieppe-be, palyan, ingyir.
Láttunk a II. világháború kialakulásáról felvezeto képsorokat, sok katonai kelléket, az enigma-t, katonai jármuveket, egy vadászrepülot és összesen 3 egészen jó kis rövidfilmet a háborúról és annak folytatásáról is (Hope) melyek közül legjobban a D-Day tetszett.
Caentol északra vettük utunkat, szinte végig a part mentén haladva. Megálltunk Arromanches-ben, ami igen felkapott üdülohely lehet, mert itt is alig találtunk parkolási lehetoséget. A tengerparti bár-ban elfogyasztottunk 1-1 palacsintát, majd folytattuk utunkat Colleville sur Mer felé, ami az Omaha Beach központi városa. Itt zajlottak a véres csaták 1944. Június 06.-án, hajnali hatkor, mikor az Amerikai hadsereg tagjai bevetették magukat a tengerbe és a golyózápor ellenére haladtak befelé a német bunkerek irányába. Nem szívesen csöppennék vissza azokba az idokbe.
A partot meglátva annyira hívogató volt a hosszú homokos partszakasz, hogy nekünk azonnal oda kellett menünk megnézni milyen is a víz. Itt végre fürödhetoen langyosnak bizonyult, de mivel 6 óra fele járt, gondoltuk megnézzük az amerikai temetot. 6:20 körül értünk oda, de akkorra már zárva volt a nagykapu, másnap reggel 9:00-ig ez az állapot nem is változott.
’Vierville sur Mer’-ben találtunk egy nagy camping-et amiben alig volt pár lakó. Egy olyan buxus mögé telepedtünk ahol nem volt senki abban a parcellában és relatív közeli a mosdó. Sátorcövekelés után irány a Point du Hoc nevu kilátó. Errol is azt hitték a németek, hogy bevehetetlen, de persze véres küzdelmek árán, kötélhágcsókon lógva mégis bemásztak az amerikai hadtest bátor katonái.
A lemeno nap sugarainál fotóztunk párat a bunkereknél és azok belsejében, majd beterveztünk még 1 Utah Beach-i kiruccanást is.
Sietni kellett, mert 9 óra fele járt és tényleg csak az utolsó napsugarakat csíptük el a Ste Marie du Mont melletti emlékmunél az Utah Beach-en.
Visszafele megálltunk egy Mc Donalad's- nál, csodák csodájára volt ingyen WIFI. Gyorsan nézelodtünk a Virtualtourist-on és a St. Malo-i idojárást is lekaptuk.
11 után értünk vissza a kempinghez ahol 2 nyúl várt és a lezárt sorompó a felirattal, hogy reggel 7:00-kor nyitják ki legközelebb. Hónunk alatt a hálózsákkal bevonultunk aludni. Elkezdtem a sátorban irogatni ezt a naplóbejegyzést, de ebben a kihalt kempingben nagyon félelmetes hangokat hallottam odakintrol, így gyorsan kikapcsoltam a Touch-ot és inkább bealudtam én is. Álmomban szerencsére nem féltem semmitol. :)
Keso delutan talaltunk egy campinget Caen-tol 18 km-re, aztan megneztuk Caen-t. Jopofa kis varos, de mar tul nagy ahoz hogy meglegyen benne a rusztikus ba'j. Van neki viszont hangulatos setalo utcaja, tele kocsmakkal es konyvesboltokkal.
Az ejszaka kurva hideg volt. En ket halozsakban, epp hogy nem faztam, Aniko az ujdonsult burok halozsakban megsem erezte a hideget. Reggelre az egesz sator-belso tiszta nedves lett a nyiroktol. Kibasztam egy napos helyre az egeszet, most varjuk hogy szaradjon. A reggeli forro zuhany viszont nagyon jol esett. Ma kovetkezik Caen es a 2-ik vilaghaborubol ismert partraszallas emlekei, Omaha es Utah beach-ek.
A kiállítás végén az út a temetobe vezetett, ahol döbbenet volt egymás mögött felsorakozva látni a fehér márványkereszteket a szép zöld fuvel és az óceánparttal a háttérben. A legtöbb kereszten ott állt a katona neve, egysége és bevégeztének napja, de volt ahova csak az ismeretlen katona felirat volt feltüntetve egy dátummal.
Úgy véltük ezek után egy német temetot is meg kell néznünk, a Le Cambre-i kis kitérovel könnyen megközelítheto volt. Stef elmondta, hogy a kapun egy olyan felirat állt ami nagyon szépen leírta, hogy a német holttesteknek is adtak helyet francia földben is, hisz azon emberek többsége sem önszántából ment ki oda harcolni, hanem parancsot teljesített.
2:22-kor már csak 10 km volt Mont Saint Michel-ig amikor bejelentkezünk egy kempingbe. Kitettük száradni a sátrat míg mi kimentünk megnézni ezt a csodát melynek a megnézésérol régóta ábrándoztunk. A felvezeto út közepe táján leparkoltunk 4 EUR-ós napijegyért majd elindultunk befele a városba. Természetesen nagyon nagy tömegáradat jött velünk, az utcákon lassan tudtunk haladni tolük, ez a hely is túl ’hip’ lett már. Újabb sorbaállás és fejenként 8.5 EUR befizetése után bent is voltunk az apátságban.
Nagyon jó volta a zegzugos járatokban barangolni, itt-ott kikötni 1-1 nagyobb teremben. Elképzeltük, hogy annak idején nagyon rossz soruk lehetett télen a bebörtönzött raboknak azokban a cellákban, foleg a téli fagyok és viharok idején.
6 óra magasságában kijöttünk ebbol a csodás városból, gondoltuk 9-ig, amikor is a parkolót elönti a dagály az autóból nézzük a poszternek is beillo látványt, ugyanis kezdett lehulni a levego, és nagyon megszomjaztunk. 7 fele eleredt az eso, ezért visszajöttünk a kempingünkhöz, hogy behúzzuk a külso zipzárt, ne ázzanak be a plédek. Késobb visszamegyünk, hogy esti pompájában is megnézzük ezt a szigetecskét.
Delutanra leertunk utazasunk fo celjahoz, Mont Saint Michel-be. Mar nagyon reg szerettem volna eljutni ide, es most vegre teljesult. Ez a kis sziklara epult varoska (bar aligha mondhato varosnak) elkepeszto latvannyal szolgal. Az egesz egy ~70m-es szikla tetejere epult kolostorral kezdodott valamikor a kozepkor elejen (708-ban). Dagalykor a tenger teljesen korbeveszi (ma mar egy megmagasitott ut ilyenkor is megkozelithetove teszi). A hompolygo tomeg, a kis szuk utcakon, mind felfele tartott az apatsagba. Nem kis sort kiallva mi is bejutottunk es bejartuk a latogathato reszeket. A francia forradalom idejen bortonne alakitottak, de pusztitott itt mar tuz is, meg a haboruk is (a szaz eves haboru idejen az angolok keptelenek voltak bevenni, igy Mont Saint Michel valahol a francia identitas szimbolumava is valt). A kocsink lent a parkoloban 21h-ig van biztonsagban. Utana az egeszet elarasztja a tenger.
Kozbe eleredt az eso. Jelenleg a kocsiban pihenunk, elottunk Mont Saint Michel kapraztat a latvanyaval, es arra gondolunk, hogy szarra azik a satrunk, aminek nem huztuk be a fo ajtajat.
23:30 - Most ertunk vissza a campingbe. Megneztuk Mont Saint-Michel-t ejjel. Hatalmas elmeny volt. Mikor 21h korul oda ertunk, a dagaly meg epp csak kezdodott, de kelloen sotet volt mar ahoz, hogy az egesz hegy kivilagitva pompazzon az augusztusi ejszakaba. Mikor 23-korul elindultunk visszafele, dobbenten tapasztaltuk hogy a bejaratot elarasztotta a viz. Nekem csak az futott at az agyamon, hogy a dagaly vegeig meg itt kell maradnunk, de soha nem felejtem el Aniko dobbent arcat. O azt hitte, hogy a kocsink is viz alatt van mar. Voltak mas 'sors tarsak' is. Az o dobbent arcuk is belevesodott a memoriamba, ahogy sluszkulcsal a kezukbe, gyongyozo homlokkal neztek egymasra, szinte lebenulva a tehetetlensegtol. Termeszetesen volt egy 'hatso' kijarat, ami egyenesen kivezetett az utra, igy mindenki megkonyebbulve felszusszanthatott. Minden jo ha jo a vege. A mai nap volt mostani utazasunk koronazatlan kiralya.
Leparkoltunk a nagy parkolóba, ahol azt mondtak, reggel nem kell aggódni a dagály miatt. Ezt nem nagyon értettük, mert logikusan átgondolva, ha este 11-kor tetozött a dagály, akkor illene neki reggel 11-kor is tetozni. Mivel ez a veszély mégse fenyegetett bevetettük magunkat a városka forgatagába, benyomtunk 2 tejeskávét és egy almás fánkot. Hátam mögötti ablakból remek kilátás nyílt a feltoluló víztömegre.
A KV után visszamentünk kedvenc WIFIs helyünkre /a bejárat feletti bal bástya, ahol megtudtam az email-ekbol, hogy anyukám kórházba vonul. Ha hazaértem, meglátogatom.
Visszasétáltunk az autóhoz rágcsálni pár maradványkaját, majd be is aludtunk picit 2:30- ig. Tudtuk, hogy 15:00-tól már tegnap is voltak bent a város körüli futóhomokos részen, így kisebb vacillálás után magam is úgy döntöttem, hogy a veszélyre figyelmezteto táblák ellenére, mégis bemegyek. Nem bántam meg, a kezdeti lápos feeling után a látvány és a meleg tengerben, a homokpadon való mászkálás csodásnak bizonyult. Közben egész nagy csoportok vágtak neki szintén mezítláb az 1 km-re levo szigetnek, szépen sorban egymás után zarándokoltak.
Eme felejthetetlen élmény után Bretagne felé Saint Malo-ba indultunk. Az út mellett megláttunk egy francia szélmalmot, melynek megtekintése a tavalyi Don Quijote route után, kihagyhatatlannak tunt. Ez nyitva is volt és pár Euróért körbe is vezettek volna a muködo orlogépben, de az "or" épp fent volt más turistákkal és különben is csak franciául beszélt szerintem.
St. Malo-ban becheck-oltunk az elso ****-os campingbe, ahol 22 EUR-ért ki is vettünk 1 szimpatikus parcellát, majd irány a belváros. Teljesen hangi város, tele éttermekkel, utcai zenészekkel és sok egyéb bolttal, de a várfalon sétálás élménye sem elhanyagolható.
21:51 városnézésbol visszaérve, a kempingben borozunk.
A reggeli dagaly a tetofokara hagva nyaldosta a sziklafalra epult varfalat. Kisebb seta utan, aztan visszamentunk a kocsihoz, es ott vartuk ki az apaly csucspontjat. A terv az volt hogy megkeruljuk a szigetet. A visszahuzodo tenger itt-ott iszapos reszeket hagyott maga utan, de a legnagyobb resz homokos volt es a viz mar csak bokaig ert vagy addig sem. Nehany, a futohomokkal kacerkodo sorstarsunkkal egyutt sikerult megkerulni a szigetet. Egyesek, nagyobb csoportokban a part fele indultak egy kozel 1 km-es gyaloglasra a tengeren keresztul. Ez mar picit vakmerobb, de teljesen kivitelezheto. Mi megelegedtunk egy teljes korrel, majd gyors labmosas utan tovabb indultunk elso Bretagne-i celallomasunkra:
St.Malo-ba. Erdekes kis varos, legalabbis az ovaros, amit korhuen sikerult restauralni a haboru utan. A regi varos reszt egy nagy kofal veszi korul, ezen setaltunk vegig majd megneztuk a belvarost. 21h-re sikerult vissza erni a campingbe. Jelenleg egy 2006-os Hermitage-t (francia bort) fogyasztunk minimal ementali es ejjeli lepkek tarsasagaban.
Továbbindulva Dinan irányába a turistatérkép alapján egy kisebb kitéro árán, rá kellett volna bukkannunk valamilyen megalitokra, de sajnos azok vagy nem voltak kitáblázva, vagy elkerülte a figyelmünket, de nem találtuk meg oket.
Dinan nagyon hangi belvárossal rendelkezik, felmásztunk a templomtornyába 2.95 EUR-ért, ami persze pont akkor szólalt meg, amikor felértünk, ráadásul odafent a szél is sokkal jobban fújt, majdnem levitte a napszemüvegemet a fejemrol, Stefnek pegig az ’Animal’ sapiját. Szóval csak gyorsan körbenéztünk és viharoztunk lefele, mert eléggé erosen kellett odafent kapaszkodni a szélben.
A folyóparthoz egy meredek, ám de igen szép utcácska vezet le. A visszafele út picit bünti, de nekünk, akik a gleccser tetejérol is visszakínlódtuk magunkat, nem okozhat nehézséget.
A felso városrészbe visszatérve, sietnünk kellet vissza a képregény boltba, amit még a városba érkezésünkkor kiszemeltem, mert úgy döntöttem meghívom Stefkét a "Sam & Twitch"-rol szóló 2 kötetes képregényre, amit nagyon nehéz szívvel hagyott ott a polcon elso átlapozás után. /Ugy látom tetszik neki, hisz most - 1 nappal késobbi kempingbeérkezésünk után - is azt bújja ;)) /
Gyorsan kiírattuk a félgigás memóriakártyánkról a képeket egy erre a célra kifejlesztett automatánál / 6 EUR /, ettünk crap-et (fincsi óriáspalacsinta) és zöldséges quiche-t, majd elindultunk északra Piampol-ba.
Cruckin ** kempingjében 14.5 EUR-ért találtunk szállást, az óceánpart mellet. Rövid, sziklás tengerparton tett sétánk közben eleredt az eso, így a kemping klubtermében csocsóztunk 2 vidám menetet és töltögettük akksijainkat, francia kosztümös filmet néztünk, Stef képregényt olvasott. Nagyon szimpi, hogy a klubteremben volt sok könyv, hogy utazás alatt se szívja meg nagyon az aki nem vitt magával ilyesmit, de természetesen mind francia nyelven íródott.
Stefnek munkaügyben interneteznie kellet, így épp kapóra jött a recin található, ingyenesen igénybe veheto internet terminál.
Piampol szép, de pindurkó belvárosában ittuk meg reggeli tejeskávénkat, majd Ponte de Plouzéc felé vettük az irányt. Megálltunk 1-2 spot-nál fotózni, de annyira nem tunt kihagyhatatlannak, így hamarosan a déli part fele irányultunk.
Elég szívás, hogy semmilyen nagyobb út nem visz oda és az eredetileg 2 órásnak tervezett út szinte fél napos lett, olyan nehéz volt ezeken a harmadrendu utakon a traktorokat és a kamionokat kerülgetni. Egy útközbe eso Mc Donalds-nál megnéztük az online eseményeket, pár web oldalt és a Skype-ot, majd meg sem álltunk Aurey-ig. Itt leginkább enni szerettem volna, de 17h magasságában Franciaország területén az éttermekben ez majdnemhogy lehetetlen, mert az O vacsoraidejükig, kaját nemigen szervíroznak, csak piákat. Jobb híján a központi SuperMarché-ban beszerzett salátával enyhítettem betevo falat iránti kínzó vágyamat. ;)
Még egy jó félórányi autózás után értük el Carnac-ot, ahol az elso kemping full-os volt, a másodikban 33.5 EUR-t kértek volna egy sátrazásért és csak a 3.-ban találtunk optimális viszonyokat. Itt elvileg 18.1 EUR -t kell kiperkálnunk reggel, amikor elindulunk a környezo monolitokat megtekinteni.
14:45 A pályán haladva az út mellett megpillantottunk 2 nagy repülogépet, az egyik Concorde szeru, a másik pedig egy Air France gép teljes életnagyságában. Mondtam Stefnek, hogy ez Egy Múzeum, mert egy erre utaló felirat is ott figyelt mikor közelebb értünk, mire megkérdezte, hogy megálljunk-e. Mondtam, hogy hogy a fenébe ne állnánk meg, hisz nem mindennap látunk ilyet.
Kiderült, hogy ez Egy Jármumúzeum is egyben /Auto & Technik Museum Sinsheim/, belépo 13 EUR fejenként. Csöppet sem bántuk meg, merem állítani, hogy a maga kategóriájában a legjobb, amit valaha láttam.
Már a bejáratnál elkezdtük a hüledezést, amikor a pazarabbnál pazarabb oldtimer amerikai utók ott sorakoztak egymás mellett. De nem csak autók voltak, hanem régi motorok, biciklik, sportautók, mozdonyok, mezogazdasági gépek, katonai repülok, tankok. A katonai jármuveket bemutató rész nagyobb és tartalmasabb volt a Caen-i múzeum gyujteményénél. A jármuvek mellett mindenhol voltak korhu ruhába öltöztetett bábuk, így egyben a múlt század divatját is megcsodálhattuk.
Nagy élmény volt bent sétálni egy eredeti Air France Concorde gépben és az orosz Tupoljev144-esben is. Mindkettonek igen bonyolult muszerfala volt, de nem vagyok biztos benne, hogy szívesen üldögéltem volna bennük, amikor még üzemben voltak. Az AirFrance gép, ha jól értettem. 1976 és 2003 között hasította a levegot odafent.
Az utolsóként megtekintett repülobol egy csúszdán is vissza lehetett jutni a múzeumba, amit picit vonakodva, de magam is bevállaltam. Egy nagy cipo alakú posztóra ülve volt tanácsos lejönni odafentrol a csobol, viszont nem volt jó ötlet csúszás közben a könyökeimmel fékezni próbálni, ugyanis azok kis híján lángra kaptak, vagy ha azt nem is, de rendesen lehorzsoltam mindkettot mire leértem. Pálya mellett ácsorgó felvigyázó bácsika látta, hogy fájlalva nyalogatom sebeimet, ezért vigasztalásként kaptam tole egy matricát 1 oldtimer motorról. ;)
Stef még ezek után bevállalt egy kilövést egy vízi jármuvel, de nekem már nem volt kedvem dacolni a sorssal ;))) legalább volt ki fotózza.
21:40 bent ülünk egy Mc Donalds-ban, Nürnberg után egy Neumarkt nevu német porfészek szélén. Nem volt könnyu szállást találni, annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem egy ’hip’ hely (legalábbis szerintem). Minimum 3 Gasthof-ban rákérdeztünk az árakra, mindenhol 60 EUR feletti összeget mondtak. Az utcák között botorkálva megláttam a megváltó Camping jelet. Kiderült, hogy ez egy *****-osnak titulált lakókocsipark, ahol 17 EUR-ért mi is megalhatunk odakint a hátsó kertben, a zuhany fejenként még 60 cent lesz reggel. Mondta a recis noci, hogy hideg éjszakánk lesz, szerinte 10 fok, de lefekvés elott elücsöröghetünk a "klubszobában", minta többi nyugger, ha van kedvünk. Na e helyett jöttünk inkább a Mekibe némi netezési lehetoség, harapnivaló és meleg reményében. Wifi nincs, de legalább megírtam ezt a bejegyzést, Stef pedig mindjárt befejezi a Dinan-ban beszerzett képregénye elso kötetét. Még eddig akárhányszor megkérdeztem Tole, hogy: "Na, milyen?" azt válaszolta: "B*szott jó" ;) akár az összes roadtrip, amin eddig részt vettünk!! Már nagyon várom a következot!!! :))
