29 szeptember '98
Hol vagy, amikor ennyire hiányzol?
4 október '98
Az emberek néha elválnak, mert el kell hogy válljanak...még ha
szeretik is egymást.
10 oktober
Ma fejeztem be Eliade, Maitreyi-ét. Félelmetes és egyben csodálatos.
Meglehetôsen felkavart a vége. Ugyanazok a gondolatok, érzelmek és
gyötrelmek, persze kicsit más megvilágításban...
Szeretnék elmenni innen !
12 október '98
[levél S.A.-nak /töredékek/ ]
Jártam a szobádban is... hiányzott a hely... és rájöttem hogy
nélküled, nagyon üress a ház. Talán írtam már errôl, de ahányszor ott
járok nállatok, mindíg egy furcsa hiányérzet kerít hatalmába, ami az
üres szobád láttán, ellenalhatatlanul át állitja a tudatomat, arra,
hogy valaki elment innen, valaki eltünt és valamiféle misztikus
világba csöppent, oda ahol nekem semmi keresnivalom, ahol minden es
mindenki megváltozik és nem tér vissza soha...
A Lelki dolgok. Az utobbi két napom nagyon pocsék volt, ugy
hangulatilag mint társadalmilag. Az egyetlen dolog ami feldobott az a
pár sor amit kaptam tölled. A szülökkel is telyesen tönkre ment a
viszonyom, amiatt a sok apró hülyeség miatt ami szerintük az emberi
élet legfontosabb tényezôit képezik. Nem foglak a részletekkel
untatni, csak gondoltam megemlitem ezt is, a sok jelentéktelen
dologgal együtt ami ebben a kisvárosban történik.
Az ejszaka. A félszemu Joe meghivott minket egy kissebb ivászatra a
lakasara. Én, Safi, Kis Peti és Csaba képeztuk a díszes tarsaságot.
Leszámitva az 5 (öt) üveg vodkát és a Joe által készített maggi
kockás hús levest, egész jó volt. Az egész lakás tele van értekes
festményekkel (álitolag!), és antik dolgokkal. Lényegtelen...ott
aludtam péntek északa. Némi lelki fejlôdes, semmi más. Az északa
hidegebb és baratságosabb volt mint valaha...
Szórakozás. Safival töltöm szabadidôm 95 százalékát. Szabályosan
látogattuk a sörös standokat, akaratlanúl keresve az ismerôsök és
barátok álomszerű emlékképét, sikertelenűl és csalódva a valamikori
emberi kapcsolatok gyengeségében és értelmetlenségében. Minden
változik és egyben meghal. Az emberek eltünnek és eltemetik magukat
önmaguk büszkeségében, a saját tudatukban teremtett intim világukban,
egyedűl tengôdve tovább a világban. Egy olyan képzeletbeli világban,
amiben a régi kapcsolatok, amik valaha nagyonis fontosak voltak,
telyesen megszünnek, elvesztik jelentôségüket, és átveszik helyüket
az újabbak, a jelentéktelenebbek, az átlátszóak, és mindent félre
értve, küszködnek a téves önmegvalósításban, könnyedén és félre
vezetve, lassan de bisztosan kudarcba fulladva, képtenek lévén
megérteni a kapcsolatok és a szinek világát! [...]
A jelen. Most 0:04 perc van. Vasárnap éjjele, Hétfô hajnala. Nem
vagyok fáradt...
15 október
[...] Valamikor, nemis olyan régen, azt hittem hogy semmiféle élmény
és semmiféle abszurdum nem fog majd meghatni. Azt hittem, hogy
telyesen érzéketlenné váltam. Azt hittem, hogy az arányak meg a
szinek, nem keltik majd fel soha többé az érdeklôdésemet; úgy
sétáltam el melletűk mint egy kô-szikla mellett. [...]
Az emberek mindígís változni fognak. Bizonyos idô után egyesekben
csalódni fogunk, másokon csodálkozni, a többieken pedig szórakozni.
Egy dolog viszont bizonyos - Minden eggyes nap, hozza magával az
újabb és újabb meglepetéseket, az újabb lehetôségeket. új emlékek
születnek, új tervek szövôdnek, a régiek megszünnek, eltünnek a
tudatunk távoli sarkaiban, múlt ként könyveljük el ôket, mert át kell
hogy vegyék helyüket az újak, a frisebbek, a fiatalok... Az öregek
meghalnak! Ez nem más mint a feledésnek az a formájá, amit majd
késôbb, visszfordulva, újra idézünk, mint természetes folyamat,
útólag, kicsit megbánva egyes cselekedeteket, sajnálkozva,
megöregedve és bizonytalanúl feltekintve, könyörögve a bocsánatért!
október 17
[...] The universal sympathy which is written in every face and heard
in every voice proves that man is more than the beasts that perish.
It is an evidence of the divine in humanity. Why should we care?
There is no reason in the world, unless there is something in us that
is different from lime and carbon and phosphorus, something that
makes us mortals able to suffer together. [...]
megjegyzes
17 október 1998
Letettem a kagylót....
20 október 1998
Hányszor húztál be, kezemnél fogva a szobádba? Most felkeltél, lassan
kinyitva szemeid, Atléptél az álmokból, az illúziók világába.
Elkápráztatott a fény és a szépség, az idegen és az ismeretlen...
21 október 1998
ma, megált a folyó a medrében,
megált a füst a gyárak kéméyeiben,
magáltak a kocsik és az emberek.
hirtelen csend lett.
ma megált az idô!
valami megváltozott,
valami megszünt, valami meghalt ma!
nagyon fontos volt,
nagyon hiányzott,
nagyon szerettem.
nagyon fáj!
meghalgat valaki???
megjegyzes | inner
"Today I asked for a God to pour some wine in my eyes
Today I asked for someone to shake some salt on my life
...
Don't let me die with that silly look in my eyes...."
Faith No More
28 október '98
Mi a faszt gondolt?
Mi a FAST GONDOLT!?
Be vagyok baszva.
'Isn't you, isn't me. search for things that you cannot be
somewhere in the VASOLINE!"
Stone Temple Pilots
29 október 1998
The world is your playground. Keep it clean!
2 november 1998
Ezer arcom van...
4 November 1998
Borzasztóan örültem a leveleidnek amikor belenésztem a postaládámba,
de evett is a fene amikor a gané server miatt nem tudtam leolvasni
ôket! Egy igazi patt helyzet volt !!!
A morning breeze
trails musk behind it
perfumes
from the street
where my love is
Yes, and the world wastes
while you sleep
The caravan is leaving
The sweet smell is dying
Get up!
Jalaloddin Rumi
4 November 1998
I still recall the taste of Your tears
Echoing Your voice just like the ringing in My ears
My favorite dreams of You still wash as shore
Is creeping through My head
Till I don't wanna sleep anymore
You make this all go away
I'm down to just one thing
I'm stand this, scare of myself
You make this all go away
I just want something I can NEVER HAVE...
Nine Inch Nails
5 November 1998
Rengeteg cigaretta, rengeteg kávé és hacker doksi !!!
Ismerem F. történetét aki, halála elôtt, ki-okádta a saját tüdejét,
még mondott két szót, utánna pedig..., utánna pedig eltemették
meztelenűl egy fehér lepedôben, egyszerű fakoporsóban, zsidó szokás
szerint -- mert zsidó volt !
5 November 1998
A. a barátom volt. Mindent meg beszéltünk annak idején. Elmesélte
hogy van egy barátnôje is. Elmesélte hogy milyen volt amikor elôször
lesmárolta, hogy mennyire zavarban volt, amiért nem tudta hogy jól
csinálja e, hogy gondjai voltak othol, hogy nem jött ki az apjával,
hogy a falhoz vágta a kedvenc Nirvana kazettáját ami darabokra tört,
hogy elköltözne, mert már nem bírja, mert normálisan szeretne élni,
mert az othon az pokol, mert az iskola nem az igazi, mert semmi sem
olyan amilyennek lennie kéne, mert egyszercsak minden össze dölt,
minden sötét lett és kibirhatatlan. Mint amikor az ember beteg, nem
bír lábra álni, mert nem képes rá bármennyire is akarná. Felhívott
valamikor '94 januárjában. Vizsgáim voltak és sokat kellett tanúlnom
akkoriban. Azt mondtam hogy most nem tudok szabadulni, talán a vizsga
idôszak után. Micsoda baromság! Kicsit eltávolodtunk, de nem
túl nagyon, legalábbis én azt gondoltam akkoriban. Talan par hete
beszelgettunk utoljara, talan csak telefonn. 17 éves volt amikor
felakasztotta magát, 17 éves volt amikor meghalt, 17 éves volt amikor
ongyilkos lett! Én is gyerek voltam jóformán...
Lehalkítottam a telefont és bezártam az ajtót magam után. Egy darabig
nem szeretnék senkit sem látni, sem hallani, sem egyéb. Teljesen
kikapcsoltam.
6 November 1998
Valamikor régen, akkor, csak úgy besétáltam a buliba. Kicsit korán
mentem. Abban a kis kopott kocsmában, ami máskor csak egy másik
szürke hely volt a sok között, most minden kék fényben úszott, és
varázslatos hangulat volt - a szó misztikus értelmében. Éreztem hogy
történik majd valami ezen az északán, valami amit már régóta várok,
valami amit nagyon akarok. A barátok is kicsit kedvesebbek voltak a
megszokottnál, kicsit rendesebbek. Buliztunk. Buliztunk a javából,
mert mindenki jól érezte magát. Azon kevés bulik közé sorolható
amikor az ember ténleg telyesen el tud lazulni, egyszerre pörög a
hangulattal, mindent eltud felejteni egy északa erejéig. Még a zene
is mélyebben hatott rám mint máskor. Csodálatos északa volt és még
azt is megkaptam amire olyan rég vártam, amit annyira akartam.
8 November 1998
rövíd emlék - Jack Kerouac stílusban/
[...] Véletlenül a régi munkahelyem utcáján öszefutottam Tibikével. Épp
végesztem a melóval és indultam volna hazafele bedobni egy kis kaját.
Persze vettem a 180 fokos kanyart és már úton voltunk az elsô csehó
felé. Akkoriban, mikor Tibi haza látogatott - nagyából havonta jött
- szinte minden északát nálam töltött. Mert szinte minden északa buli
volt nálam. Szívtuk a hasist, pörögtünk a zenére, máskor meg csak
TV.-t néztünk, mások pedig csendben keféltek az ágyamon. Akkoriban a
volt barátnôm kégliében laktam, egy pite kis garzonban, valahol közel
a központhoz. Minden északa a Jazz Café-ban indult, pár sörrel, pár
deci kevertel és több doboz cigarettával. Igy vissza emlékezve,
akkoriban azt hiszem többet ittam mint ettem, dehát nagyon megviselt
a szakítás K.-val. A szomszédok nem voltak egy gond, mert ház lévén,
egy kb. 30 méternyi udvar választott el töllük. Igyhát egéssz éjjel
dübörgött a zene a magnóból, vagy éppenséggel a TV-bôl és a kutya sem
szólt rám a csendháborításért. Igy teltek azok a rövíd hetek amikor
Tibi ithol volt.
Emlékszem egyszer eggyütt utaztunk Pestre. Elhívott a buli kedvéjért,
az út pedig megvolt oldva, mert a fönököm épp utazott németországba
árújért. Északa tíz felé már úton is voltunk Arad felé. Szerencsétlen
fejem, nem vettem magamra mást csak a kedvenc fekete bársony ingemet,
alatta egy vékony pulcsival meg egy trikóval. Kb november hónap volt,
de akkor északa rém hideg volt. Tibi sem állt sokkal jobban. Még jött
M. egyik ismerôse, ígyhát Tibivel kiszorultunk az Austin hátsó
ülésére. Szinte jégbálványok ként száltunk le Pest egyik
istenhátamögötti kerületében éjjel fél kettô fele. Másfél óra után
haza is értük Tibiékhez, pontosabban a nôvéréhez. Akkoriban még ott
lakott, valahol az Angol utcában, közel az örsvezér térhez, egy csendes
kis környéken, kissebb parkal, tele kutyákkal meg kutya szarral.
Délelôttönként, míg Tibi melóban volt, mindíg lejártam a Műszaki
egyetemre Net-ezni meg informatikailag művelôdni. Találkoztam a Péter
Lacával aki végzôs egyetemista koromban, jelentôsen hozzájárúlt ahoz
hogy pár hetet kint lehessek a BME-én. Sajnos bizonyos embereket nem
sikerült megtalálnom, sem a Net-en sem az utcákon. Délután pedig
lelézengtem Tibihez. Akkoriban egy kerámia műhelyben dolgozott, közel
a Korvin mozihoz. Meló után mindíg elmentünk kaját keresni. amikor
nem voltunk túl éhesek mindíg megtette öt-hat túrórudi meg egy-egy
üveg cola. Cigibôl mindíg csak Marlborót vettünk, annak ellenére hogy
kurva drága volt. De ügyeltünk az image-ünkre, persze attól
eltekintve hogy a külsôm hagyott maga után némi kívánnivalót. Valami
ócska szakadt farmerben tündököltem, hosszú hajjal és legalább hat
hónapos szakállal. Emlékszem a gatyám még a seggemen is ki volt
szakadva, de szerencsére rálógott a kabátom. Estére aztán, vagy
állatira berugtunk, vagy elmentünk valami művész moziba tompulni egy
kicsit. Abban az idôben, Tibire nagy hatással volt az indusztriális
technó zene, amibôl persze rám is ragasztott egy adagot. Szinte csak
Underworld-ot meg Apollo F.F.-it halgattunk.
Külömbözô folyoiratokat böngésztünk, puszta hobbiból, túlélési stratégiák után
kutatva, gyakorolva a Gibson-i transzcendentális halucinációt, enyhén
beszívva, abszúrd dolgokat mesélve egymásnak. Akkor tájt nagyon
érdekelt a mozi. A művész mozi! Mindíg volt nállunk egy Pesti Est,
amibôl sorra kiszurtuk a filmeket, a zömét persze elszalasztottuk a
sűrű kocsmázások miatt. [...]
9 November 1998
A katasztrófa - abszúrd vers
Aranyból van a gyürű
szín ezüst a paripa
fehér lepel fedi fejed
sokat mondó sárga szinek
piros szônyeg
kék palota
arra visz majd el a lova
tündökölve
csodálkozva
szép mesét mond a katona
könny áztatta szürke lova
elvágtat majd a bokorba
szörnyet halni nagyon buta
húsból lesz ma a vacsora.
Komornyknak haja nincsen
asztalodon drága kincsek
tükrödben látszik a lelked
soha senki ne cseréljen
abba soha ne reméljen
ahogy sorba elkríted
ahogy csendben megszédíted
elcsavarod, elmeséled
ablakodon a növényed
szaporátlan .
Kincsem, kész van a vacsora
gyertyát gyúlytok
kezet mosok
feketében tündökölök
Kendôt kötök
disznót ölök
fehér hollót elzavarok.
english
12 November 1998
sok sok meglepetés !!!
15 November 1998
Egy örült északa után égy ôrült taxis hozot haza !!! A fazon,
BEATLES-T halgatott és szemmel láthatóan élvezte a rallyt felfele a
hegyre. Én meg, szinte végig röhogtem az égész utat. Szivem szerint
sosem váltam volna el ... !
13 Ianuár 1999
Furcsa szerkezet, amitôl kétszeresre dúzzad az ember pénisze. Rá kell
csatolni a makkra, és két nappalon és északán át kell rajta hagyni.
Csodálkozva néztem a srácot a kanapén, a k.b. 25 centis frakával a
kezében. Eszméletlen volt.
12 Február 1999
Rövíd álom.
Anyám furcsa elmélete a házassagról. Egy zárt dolog, merthogy zárt
keretben zajlik. Amikor mondom neki hogy szerintem nem így van
kicsit zavarba jön és elgondolkozik. ...aztán a pap javaslatára, a
felek, megtervezik az elsô gyereket...
14 Március 1999
Majdnem Elrepültem egy hatalmas leggömbel nyugatra, csak nem volt
kedvezô szél. Két angol sráccal mentem volna, vízum nélkűl. Várjuk a
kedvezô szelet. Tökéletesen megértettél!
megjegyzes