március 1998
A katonaság pszihés emlékei.
(feb.25.1998 - aug.25.1998)
[levelek E.D.-nek /töredékek/ ]
[...] A mester hulla részegen hever az ágyon. A többiek
alszanak mint a kígyók, csak néha felhorkant egyik másik.
Ugy érzem kukacok nôttek a fejemre. Borzasztó érzés. Nem merek
a tükörbe nézni. Érzem a puha testüket a fejbôrömön.
Csiklandoz a mozgásuk. Ha fésűt nyomnék a hajamba, legalább
tíz megtermett darab hullana a földre. Mindet eltaposnám!
Egy óriási szikláról estem le az éjjel és megfogtad a
kezem. Viszahúztál. Kétségbeesetten kapaszkodtam egy farönkbe.
Már egy hete nem volt erekcióm. Szerencsére nem vagyok egyedűl.
Jó lenne egy fűves cigi. Jó lenne inni egyet (egy sört). Már
rég rászoktam a cigire. Ĺtkozom a napjaimat.
[Gyosan kiborultam, nemde???]
27 március
A jegyiroda fölött laktam, a központban, egy garzonba. Hatalmas
szoba volt és egy kisebb konyha inox kagylóval és világosbarna
konyhabútorral. A szobában nagy rendetlenség, de tisztaság. Az
ablak tárva nyitva. Tisztán látszott az út túloldalán lévô
könyvesbolt és az ablakalatti taxi állomás. Olyan 15-16 óra
lehetett és feljött hozzám három fickó. Az egyiket azt hiszem a
vonaton ismertem meg, de valójában egyikre sem emlékszem igazán.
Egy kétkötetes könyvet olvastam - a címére már nem emlékszem - ezt
forgatta a hoszú fekete haju srác, közben Jeff Wayne-t halgattunk és
üdítôt ittunk. Késôbb elmentünk valamerre és én egy molett lányal
tértem vissza. Azt hiszem kétszer dugtam meg, aztán ô is megszünt.
Egy T.V.-m is volt...
14 május
Rengeteget gyötörtem magam a gondolataimmal, de sehogy sem birtam
rávenni magam hogy valami értelmes dolgot írjak vagy
megfogalmazzak, ez pedig nem deprimált hangulatom miatt és
idôhiány miatt sem. Valami más amit nem tudok megmagyarázni
magamnak és csak keresem a kiutat ebbôl az impotens állapotból. A
látszólagos rend ami körülöttem van NEM jelent semmit, csak
eltakarja azt az óriási zavart amit érzek.
egy fabôrönd térbeli meghatározása hasonló egy gyufásdobozéhoz;
azért mondom ezt, mert nem tudom a pontos mértani megnevezését. De
tulajdonképpen minden leszűkíthetô egy gyufásdoboz megfigyelésére
(absztraktizált értelemben)...
[...]
27 május
A póknak nyolc lába van. Kecsesen teszi ôket tökéletes egymásutánban,
látszólagos harmóniában. Szerencsém volt megfigyelni egyet a T.V.
elôtt. Aztán besétált a linó alá és a mester eltaposta.
28 május
Sok furcsa szemet találtam egy farönkön. Az egyik még most is rám
van meredve és csodálkozva figyel. Ez a tökéletes szem. Egyik
másik telyesen kivan dülledve és szomorúan figyel rám. Sorra lövöm a
bakot !!!
30 május
Otthagytak a sötétben. Kezemet felemelve, felhajtom a nagykabát
gallérját, megigazítom hátamon a fegyvert és szép lassan,
komótosan felballagok a figyelôbe, holott tudom hogy nem szabad.
Fáradt mozdulattal leülök az általam improvizált kispadra.
Tökéletes harmóniában megszegtem a szabályt és a zenérôl még nem is
beszéltem... tigrisekkel harcoltam az éjjel!
Vannak akik arra születtek hogy disznót öljenek, mások pedig arra
sem képesek hogy megdugjanak egy nôt. Vannak akik tévesen ítélik
meg ezt az egészet, gögösek és büszkék, aztán a többiek
szenvednek. Azt mondják, megítélik a pszihikai állapotot, de ez az
állandó stresz megöregíti az embert. Idô elôtt elhal a testük,
tulzott alkohol menyiségtôl kiszárad az arcuk. Eljönnek,
kiabálnak, isznak, aztán botorkálva elsétálnak ágyaikhoz,
eltapossák a linó alatt megbujt pókokat és reggelig, a pokolian
túl fűtött kájha melett döglenek, kényelmes matracaikon.
Láttam egy meztelen lábnyomot. Tökéletesen rajzolódott ki a
kontűrje a piszkos cementen. Hirtelen úgy éreztem magam mint
Robinson Crusoe! Magányosan, végtelenűl, csupaszon, az elhagyott
szigeten.
1 junius
[levelek E.D.-nek /töredékek/ ]
Ránk köszöntött junius elsô napja alkoholisták és félörültek
között, bizonytalanul, lepadlózott állapotban. Félek a mai naptól!
Fárasztó álmom volt az éjel. Halott gyerekeket kellett eltemetnem, de
elötte felkellett darabolnom öket egy ásóval mert a gödör túl kicsi
volt. Meztelenek voltak, szépek és tiszták. Azt hiszem egy
ujszülött is volt ott!
Kicsit magamba fordultam és elbeszélgettem magammal:
- Kimerültnek látszol. Talán nem aludtál eleget? Nem pihented ki magad?
Netalán nem ettél semmit? Vagy megprópáltad megemészteni a megnemevett
husdarabokat? El akartál szaladni? Azt hitted ez ilyen könnyen megy?
Vagy elakartál bújni tán? Elmerülni a gondolataidban? Csendben
meditálni? Élvezni az élet apró örömeit; egy csésze forró gaz teát,
egy darab száraz kekszet, egy csöpnyi fekete kávét, egy telefont
othonról, talán egy levelet olvasni??? NEM! Itt soha! Röhögnöm kell,
te kis naiv, te szerencsétlen. Nem tudtad hogy ezt itt nem szabad!?
Alkoholisták és félörültek között! Nem tudtad hogy nem vigyázhatsz
magadra, bár levelekben gyakran olvasol errôl!
Szürke napok borultak rám az utóbbi hetekben. Kezd megint minden
roszra fordulni itt, és ami csak tetôzi az egészet, hogy valaki
mindíg beleszar a palacsintába
6 junius (21:20)
Megálmodtam egy riadót. Szinte minden tökéletesen stimmelt, egy
-két apróság kivételével....
7 junius
Mosolyogj! Formáld meg ajkaiddal a jókedved, hisz meglocsoltam a
virágokat és ösze is sepregettem...
Szörnyű migrénem van, már két napja. Valószinű az enyhe
megfázásomnak köszönhetem és azt hiszem a fogaim is romlanak. Az
utóbbi négy nap telyesen kikészített. örségben voltam és olyan
fáradtsági szintre jutottam amilyet még soha nem éreztem. Ahogy
lehunytam a szemem rögtön álmodtam. Külömbözô képek jelentek meg
öszefüghetetlen egymásutánban. Nincs nap, dátum , csak háromórás
napszak. Egyszóval minden egybemosódik. Még 69 napot kell
kibírnom! Ez az egészséges erotika...szörnyen hiányzik egy óriási
dugás! ...holnapig ujra meghalok...
[...] villamosmegálló; stopp lámpákkal és négyágu keresztezôdéssel.
A megállóba ujságos bódé, piros és kicsi. Sok mindenre emlékeztet ez
a hely! [...]
8 junius
Néha amikor a kapun szolgálok, be kell zárnom a külsô kapukat és a
lenti sorompót. Olyankor kilépek az egység területérôl és egy
kicsit szabadabbnak érzem magam. Van bennem egy olyan érzés hogy
tovább kell mennem és nem szabad viszafordulnom....
Rájöttem hogy E-nek marhahús íze van, és ez egy nagyon nemes dolog
számomra (úgyértem a marhahús íz!)
Emlékképek: Szalárd (apám szülöfaluja) Falusi poros utcák. A
házunk elôtt focipálya, a távolban pedig a templom. A járdán tyúk és
liba szar. Nagy hôség. A szomszédban fürdik , telyesen
meztelenűl, egy gyönyörű feketehajú lány. A ház: nagy zöld kapu és
nagyanyám rózsa bokrai, óriási szöllô lugas. Nagy kút. Apám mindíg
itt mozsdatott meg. Nem szerettem a hideg kút vizet. Néha egy egy
békát is kimerítettünk belölle. A kamra meg a pince, ahol mindig a
tuleredt szollo szagat lehetett erezini, amibol nagyapam a bort
keszitette. Hátul óriási kert gyümölcsössel és málnabokorral.
Hatalmas konyha. Piros pötyös bögrék meleg kakaóskávéval. Frissen
sült pirítós és fokhagyma illata még ma is arra a házra emlékeztet. A
szobában söber ágy és fekete-fehér televízió. Jellegzetes illat. Egy
öszi napon egy varjú akadt fenn a szembelévô fán. Egy héten
keresztűl lógott ott. Nem emlékszem mi lett vele. A
szomszédok: Zsolti és Otilia. eltörött a szemüvegem.
Az utóbbi napokban óriási nemi vágyat érztem. Szinte egész nap a
merev farkammal kinlódtam, magasfoku fáradtságom ellenére. És még
ráadásul menta teát is fogyasztunk. Vad mentát!!!
10 június
Nagy kétemeletes házat álmodtam, középfeljáróval, vastag
fakorláttal és régi bútorokkal. Bátyám elfoglalta a szobámat de
nem haragudtam rá. Leköltöztem a szülök melé. Kilátás: felhôk és
egy gyár kéményekkel... nagyon távol.
A mesternek az utóbbi idôben jó kedve van. Megtalálta az örök
nyugalmát, csak kevés idôt kell türelemmel kibírnia. Rám még
mindíg haragszik. Én csak a pókokat sajnálom.
Mindjárt négy hónap telt el. Nem volt egy szabad délután, egy
szabad szombat, egy szabad vasárnap, egy nyugodt ebéd, egy
normális ember, egy jó fürdô, egy nôstény; viszont volt egy nagy
rakás elmebeteg, alkoholista, pszihopata, kisebségi komplexussal
rendelkezô ember, stressz, fáradtság, moslék, betegség, megalázás,
nyomorgás, bűz, mocsok, krumplipucolás, fekvôtámasz, ordibálás,
borotválkozás. De néha röhögtünk, vertük a faszunkat, egy keveset
aludtunk, öríztük a semmit, figyeltük öszeomló épületek és emberek
sorsát EGY FÉL ÉVEN KERESZTűL !!!
Tiszta mocsok vagyok. Fogalmam sincs mikor mozsdottam meg utóljára
normálisan. Büdös vagyok és undorító.
Emlékszem hatalmas hegyekre, erôssen fújó hideg szélre,
szakadékokra, csodálatos, kimagasló csúcsokra a felhôk közül, az
esôre; Emlékszem a hatalmas teherre amit magammal cipeltem a
hegyekbe, a pár szál elszívott cigarettára, a különös formákra és
arra a furcsa hangulatú turista városra, tele fiatalokkal, az
állomásra, a kastélyra, az utolsó elköltött vasra, az utolsó falat
kenyérre...
megjegyzes
22 június
érzéseim fölött uralkodik valamiféle lény amely akaratom ellenére
beleerôszakol a változásba, a telyes átalakulásba. ô a hatalmas
változások nagymestere! Nem tudom ki ô, mi ô de én táplálom, én
éltetem, ô pedig idônként megkeres, megtalál és elvégzi dolgát és
íme, ujra itt vagyok!
Néha érzéseim megváltoznak mert valamiféle lény, akaratom ellenére
beleerôszakol a változásba!
24 június
Szinte mindenben egyetértek K-val és sokszor úgy érzem egy és
ugyanaz a személy vagyunk, bár messze sem ismerem ôt igazán. Egy
fiatal, gondolatoktól gyötört, rôzseszedô, fűgyülytögetô ként
ismertem meg kisfiús arcal.
[...] egyszer elmentünk hármasban tehervonatozni; Gyönyörű nap
volt. úgy éreztük magunkat mint egy Kerouak regény hôsei, miközben
átutazzák a kontinenst, bár igaz, mi csak pár mérföldet utaztunk.
Fantasztikus érzés egy poros marhaszállító vagon szélén, lelóbált
lábakkal ülni és szemlélni a tájat, miközben a réseken keresztűl
besüvít a szél, elszívni egy cigarettát, lepisilni a sinek mellé,
elbujni az állomásokon... Még azt is élveztük hogy nincs egy
vasunk sem, mert a szabadság érzése olyan hatalmas erôvel töltötte be
lényünket, hogy megfeledkeztünk társadalmi létünkrôl, arról hogy
holnap újra a mindennapi gondokkal kelünk és talán arról hogy kik is
vagyunk mi valójában. [...]
anyám szerint pocsék leveleket írok....
25 június
[...] Rosznak tünik aglegénynek lenni, amikor, megöregedve,
nehezen véded meg büszkeségedet, könyörögve a befogadásért, ha egy
északát emberi lényekkel töltenél, egy kézbe fogni az
ennivalót útban hazafelé, türelmetlenűl, csendes önbizalomal,
lustán, várva valakit akinek már nem tudsz ajándékozni
semmit egy kisebb erôfeszítés vagy irígykedés nélkül, elkeljen
búcsuznod saját házad kapuja elôtt, nem tudván felmenni a
lépcsôn asszonyod mellett, betegen, aval az egyetlen jó dologgal
maradva, hogy kinézhetsz az ablakon, mikor még képes vagy
arra hogy felemelkedj a saját csontjaidra, szobádban csak
olyan ajtókkal amik csak mások szobáiba nyilnak, figyelve
rokonaid elidegenedését, akikhez nem kötôdhetsz csak
szövetséggel, elôször szüleid házasságával, aztán, mikor az
elmúlik a saját házasságoddal, mások gyermekeit keljen
csodálnod, hogy ne engedtessék meg elismételned azt: nekem
nincsenek gyerekeim, mert egyetlen család sem képes felnôni
mellettem, örökké aval a változatlan érzéssel hogy öregszel,
hasonlítván, kinézetre és viselkedésre, azokra az agg-okra akikre
fiatal korodból emlékszel. Mindez igaz, csak néha elköveted azt a
hibát hogy túlzott szabad folyást adsz életednek és emiatt a
tekinteted elsuhan fölötte és nem tér vissza soha, miközben, ma is és
a jövôben is, te itt maradsz, igazi testeddel és elméddel, és a
homlokoddal amire nyugodtan rácsaphatsz tenyereddel. [...]
Kafka - Napló (saját forditás)
26 június
Szeretem a régi könyvek illatát. Poros, egyhén dohos, sápadt lapok
tökéletes harmóniája, nyugodt kötése, misztikus sorrendbe
elhelyezett kötetek, mind mind sugározzák a csendet, a kötötséget és
az ismeretlent. Sokszor szükségem van egy ilyen érzésre,
gyöngéden ellazulni a régi papírhegyek között, csodálva
bölcsességüket, kicsit ki-zökkenve...
28 június
Lassan rájöttem hogy ezen a pokoli helyen képtelenség elkerűlni a
Roszal való szövetséget. Akaratlanúl beleszövi magát az agyam
legbelsejébe, utat adva olyan dolgoknak, cselekedeteknek, amiket
más körülmények között Nem tennék meg. Gyenge vagyok, képtelen
vagyok becsülettel helytálni bizonyos dolgokban, tudatosan
meglopván társaimat, bukottan, de mégis sértetlen mosolyall
szemükbe nézve, aval a szörnyű bűntudattal amit érzek. Meg kell
hogy romoljak, és az a rengeteg ellenség aki körbefogva követeli a
szövetséget, nem hagy nyugodni egy pillanatig sem. Mindíg ott
lebegnek körülöttem, megszabják az ösvényt, magukkal sodornak és
pofámba nyomják a cigarettát.
29 június
Most úgy érzem, kár lenne elmesélnem bárkinek is azokat a dolgokat
amiket itt éltem át ebben a vesztes hadseregben...
Hatalmas medve nyomokat találtunk a disznók ketrece körűl, az
állatok hátán újnyi vastag karmolásokkal, vérzô sebekkel.
Akaratlanúl el képzelem annak a hat-hétszáz kilós álatnak a
látványát, halgatom a szuszogását, szinte fújtat, elképzelem ahogy
elszívja elôllem a levegôt, megszédít, és a földre hullva továbbra
is, mozdulatlanúl, eljátszom a halott embert.
...? erre most nem válaszolhatok, mert nem tudnék ôszinte lenni
Mert nem lennék ôszinte Mert félek hogy nem leszek ôszinte Mert
nem vagyok ôszinte Mert hazudnék!!!
MEZíTLĹB - vers
Szomorú emberek bakkancsban.
Emberek cipôbnen!
Aszonyok papucsban.
Gyerekek szelíden, tekerve fűzôket,
lopkodnak szorongva, koszosan.
Szabad emberek cípôben!!!
Lassú léptekkel, kopogva,
Szédűlten, bolyongva, tévedten,
Elmennek mellettem.
Én mezítláb keresem, kutatom életem.
2 július
... olyankor elborúl az agyam. Érzem a vér lüktetését a
kisagyamban, érzem ahogy felforrósodik a homlokom és enyhe
hányinger környékez. A víz is elönti a testemet... ...kell hogy
találjak egy lehetôséget, egy megoldást hogy megszabadúljak ettôl az
érzéstôl...
Minden jó lesz majd... íme a remény! Minden jó ma... íme az
illúzíó! [C.de V.]
Valamiféle furcsa múzeumban jártam, tele Klimt meg Schiele
művekkel. Velem volt a félszemű Joe és amikor véleményt alkottam az
egyik műrôl, hirtelen elszaladt elôllem, mintha azt akarta volna
ezzel sugalni hogy nem értek a művészethez...
Molett, mazohista nôk, szűrke pamut bikiniben és melltartóban. Le
akartak láncolni, de mondtam hogy nem szűkséges. Azt hiszem,
valamiféle náci szertartás volt. Keskenyen borotvált bajuszt
viseltem és szorongást éreztem a ritkuló hajam miatt. Az egyiknek
benyúltam a bugyijába és kitapogattam a nemi szervét és a vég
belét. Furcsa!
Napsütés. Szabadnak látszó fickó, zöldes, fakúlt trikóban. Rajta
felirat: " DON'T FOLLOW ME ".
5 július
A csúcs valahol harminc körűl van. Egy férfit látok, nagy,
bozontos szakállal, széles homlokkal, ôszinte mosolyal, hosszan
lobogó hajjal a jéghideg szélben. Egy sziklán ülve, bölcsen tekint le
a világra, nyugodtan, kicsit megfáradva, de tökéletesen átélve a
szabadság érzését és az élet telyes betelyesülését.
10 július
Két férfi komoly dolgokról beszélget. Én, csak állok mellettűk és
halgatom. Esik az esô.
12 július
Ezek az emberek akik körülvesznek annyira hülyék, hogy fel sem
fogják helyzetük komikumát. Minden egyes reggel eljátszák ugyanazt a
jelenetet, abból a buta háborúból, ami csak az ô naiv tudatukban
létezik, amit minden nap elvesztenek, egyre fáradtabban, egyre
kevesebben, egyre betegebben...
17 július
A napokban úgy éreztem megfogok halni. Nem sok hiányzott ahoz hogy
beadjam a kúlcsot. Tegnap B-ével iszonyuan berugtunk egy fél liter
pálinkától. Egyszerűen nem bírtuk már a feszűltséget, a
bizonytalanságot és a mocskot, ígyhát kilôttűk magunkat. Két napig
nem voltam jó semmire!
18 július
Valljuk be ôszintén, az ember mindenen tud nevetni. Ha akar! Ha
nem jóízüen, egy kicsik meg-erôltetve, megjátszva, de amikor már az
egészség is cserben hagy, akkor már egy apró lépés a depresszió.
19 július
Amikor kalapács van a kezemben, úgy érzem csak szögek vesznek
körűl!
2 augusztus
Hogy mire is tanit a katonasag? Kerem szepen: Ne mozgazsd a segged ha
nem bassza senki, mert itt, az erôsebb kutya baszik!
Engedd el a hiénákat, hogy szét tépjenek;
ültess két, három, húsevô növényt;
végy egy kalitkát a napnak -
mi lesz még, nem tudni soha;
adj kölcsön pár tiszta örökkévalóságot
a végén pedig, miután kidíszítetted
ajtódat lakatokkal
fújj bele lassan a holdba
és vetkôzz le meztelenre!
Hatalmas farönk, mely örjöngô vér ebbé változott...
A legyeknek letéptem a lábaikat és a szárnyaikat... Vagy megégettem ôket az öngyúlytómmal.
---------------------------------------------------------------
• Félelem és reszketés Las Vegas-ban
• Love Story
• Öt hét a balonban
• Lobszang Rampa - Egy tibeti láma története
• Maitreyi
• Napoleon
25 augusztus
LESZERELTEM
újra civil ként élhetem életem
értelem énekel Énenbe édesen
éfélben, könyedén, gyöngéden, mellémbújsz édesen,
Édesem!
Szabadon szaladva hódítok szineket;
Szélesen, szelíden, szerepem tévhitem!
Könyorgöm, kérlelem, mutazsd meg Én-nekem!
Nem tudom, nem hiszem, ez lennék Én Veled,
Roppantúl, romokban heverni nélküled!
27 augusztus 98 / 23:39
Nem vagyok képes semmit igazán átélni, öszintén beszélni,
mosolyogni, csinálni valamit. Szeretném ujra szeretni az
embereket, úgy ahogy régen szerettem. Minden és mindenki aki eddig
hiányzott, most tiszta idegen lett számomra és egyikôjük sem veszi
észre menyire eltorzultam, hogy menyire szügségem van a
segítségükre mert nem vár othol a meleg vacsora, sem a szerelem,
még a barátság sem, csak egy hideg szoba, egy bevetett ágy, pár
emlék, tárgy, amire néha rá sem nézek, mert semmi sem a régi, még a
zene sem. Minden ami körül vesz hideg, szürke és értelmetlen. Csak
azok hiányoznak most, akik már nincsenek....... Legalább Mama,
Te lennél itt velem, Te, aki az egyetlen voltál aki
megkérdezte hogy fáj e amikor eljöttem 'onnan', az egyedüli aki
tudtad mit éreztem akkor, az egyedüli aki felfogtad amit átéltem.
úgy érzem magam mint akkor amikor meghaltál, amikor valami
kiszakadt belôllem, és hirtelen nem volt semmi ami betöltse az
ürességet amit éreztem...... Nem tudja meg adni semmi azt a
hangulatot vagy azokat az érzéseket amiket valamikor régen
éreztem. Most nem vagyok élet képes! Utálom magamat és sokszor
becsapom az embereket.....Debussy-t halgatok... ez minden ami
maradt, ami új, szomorú és csodálatos számomra... Várok valakit
aki majd megráz, aki felpofoz és rámkiabál, aki elvisz innen és
megtanít szeretni, örülni, élni, és mindarra amit elfelejtettem
ezalatt a pár hónap alatt!
27 augusztus 98 / 23:39
Valaki követett a Canonok-sor elejétôl egész az Enescu utcáig...
3 szeptember 98 / 16:00
Mindenért megbocsálytottam neked !!!
6 szeptember 98 / 17:45
Tegnap ujra láttam!...a múzeum kert mellett. Enyhén felkavart, és
talán idegesített!...hülyeség. A hoszú ideje tartó absztinencia,
pedig letörte a libidómat, holott ellenkezô kéne legyen a helyzet.
Roppantúl nyugodt vagyok amióta ithol vagyok. A szobámat is az
ízlésemre formáltam egy enyhe kis rendetlenséggel, és
bútormozgatással. így minden jobb lett. ...egész délelôtt eset az
esô...
16 szeptember 98 / 15:41
give health 666
17 szeptember 98 / 00:35
Elsô északa a városban. Régi ismerôsök... Minden olyan mint rég,
úgyértem tárgyilag, de csak bizonyos értelemben. A hely változott, de
lelkileg berugni, most, ezen az északán, más volt. Egyes
emberek kicsit hidegnek tüntek, mások pedig olyan dolgokat árultak el
magukról, amiket nemis gondoltam volna róluk. Ez az egész északa
megfelelne annak a mondatnak hogy: 'A bagjok nem mindíg azok,
amiknek látszanak!' - 4 sôr, 1,7 deci garone, 1 csésze kávé
(fekete), 1 cola. Enyhén émejeg a gyomrom és pillatnyilag nem
merek lefeküdni. Oldfield-ot halgatok és kedvem lenne Tündével
beszélgetni! ...volt egyszer egy Amerika...
17 szeptember 98 / 23:20
Evil cannot create, only corrupt! [J.R.R. Tolkien]
22 szeptember 98 / 01:06
Ma mind a ketten a toleranciánk végleteire értünk, legalábbis Én.
Talán a meg nem kapott kedvesség miatt, vagy a túlzott hanyagságom
miatt. Lényegtelen! Arra rég rájöttem hogy nem tudok bánni az
emberekkel, fôleg a nôkkel! Ez mostanában egyre jellemzôbb rám.
Megváltozni pedig nem tudok, és most talán nemis akarok. Sajnálom
hogy nem vagyok a megfelelô! Biztos késôbb mindezt meg fogom
bánni, amikor már nem foghatom meg a kezed, nem simíthatom végig
kezemet az arcodon és nem mondhatom neked azt hogy 'édes'.
Elsodródtunk. Kizártuk egymást...rég... nem beszélgettünk. sosem
beszélgettünk!
23 szeptember 98 / 20:11
• Grecce folk music
• Duran Duran (Decade, Rio,...)
• Dead Can Dance (Aion, Towards, Serpent Egg, Into the Labirinth)
• Apocaliptica
• Soundtrack:
- Arizona Dream (Goran Bregovic/Emir Kusturica)
- Underground (Goran Bregovic/Emir Kusturica)
- Edward the Scissors (Johny Depp - Instrumental)
- Pulp Fiction (John Travolta)
- Basic Instinct (Sharon Stone - Instrumental)
- Devil's Own (Harrison Ford/Brad Pitt - Irish Folk)
- The Mission (Robert de Niro - Ennio Morricone)
24 szeptember 98 / 14:47
When a man lies
He murders some part of the world
These are the pale deaths which men miscall their lives
All this I cannot bear to witness any longer
Cannot the kingdom of salvation take me home?
James Hetfield
25 szeptember 98 / 21:21
Az arany évenként tizennégy századrészét veszíti vastagságának
dörzsölés következtében. Ezt a tényt elkallódásnak nevezik. Ebbôl az
következik, hogy a földön forgalomban lévô ezernégyszáz millió
aranyból évenként egymillió vész el. Ez az arany millió porrá
lesz, elrepül, atomokban lebeg, belélegezzük, megterheli,
megváltoztatja, lenyűgözi és sulyossá teszi a lelkiismeretet,
elkeveredik a szegények és a gazdagok lelkével; azokat kevéllyé,
ezeket elvadulttá teszi.
Ursus, Filozófus
és ami kimaradt...