1-2 oktober 97 / 19:03
[...] Egyik elônye annak hogy az ember naplót ír, abban rejlik hogy
tudatosulnak benne, nyugodt elmével, a változások amiken végtelenűl
keresztül megy, amiket általábban zavarral fog fel, amiket érez,
amiket természetesnek fogad el, de amik ellen tiltakozik anélkül hogy
rájönne, mennyire szükségesek ahoz hogy eképpen elnyerje a reményt
vagy a nyugalmat. A naplóban megtalálod annak bizonyítékát hogy
átéltél még olyan helyzeteket is amik ma elviselhetetlennek tünnek,
körülnézve magad körül, átírtál észrevételeket, mint például ez a
jobb kéz amely ugyanúgy mozgott akkor, mint ma, amikor
visszatekinthetünk a múltba és bölcsebbek vagyunk és épp emiatt,
elkell ismerjük, mennyire vakmeröek voltunk akkor, amikor teljesen
figyelmen kivűl hagytuk az erôfeszítéseket, amik megkelett történjenek [...]
Franz Kafka
20 oktober 97 / 00:23
Mindannyian kudarcot vallottunk abban, hogy tökéletességrôl
szôtt álmunkhoz méltót alkossunk. Én ezért a lehetetlen
megvalósításának ragyogó kudarcai alapján rangsorolom magam.
[W.F.]
11 november 97 / 00:50
Ha elgondolkodnék eddigi tetteimen, és fulladozó tekintettel
pillantanék vissza az elmúlt idôkre, rengeteg olyan elmék jelenne
meg elôttem amit szivesen átélnék ujra, de a jelenben persze,
teljesen másképp viselkednék - persze nem minden esetben...
Szerintem természetes és valami féle képpen ösztönös dolog, hogy az
ember tanul a hibáiból és megprobálja nem ujra elkövetni
azokat.
Amikor kisfiú ként, nagyapám meséit halgattam a tűz mellett, volt egy
olyan érzésem mintha az amirôl beszél nem is csak egy egyszerű mese
volna, hanem egy igazi, megtörtént eset, amit talán épp ô élt át
valamikor régen a háboruban. Mindig a téli fagyos északákrol mesélt...,
és az eszkimókról. Szép mesék voltak!
megjegyzes
12 november 97 / 00:50
Ha valami elvont dolgot szeretnék csinálni, egy alma teát fôznék
magamnak. És megérteném !
15 november 97 / 10:23
Amikor megrajzoltam Schiele-nek az 'Ülô nô behajlított térdekkel'
ugy éreztem elkaptam valamit a fantasztikus expresszionizmusábol.
Gátlástalan rajzai, tele feszültséggel, elgondolkoztatnak azon a
tényen hogy, mennyi erotikát és gyönyört tud nyujtani és
kifejezni egy nô pillantása. Nemis az a fontos hogy nem találtam el
túlzottan az arányokat és a portrét, de a rajzolás közben
átéltem egy olyan érzest ami többet nyúljtott mintha csak
egyszerűen megcsodáltam volna. Egyenesen megismertem !...
megjegyzes
17 november 97 / 11:19
Egy borzasztó nagy ház alaksorában ébredtem ma. Az udvar erôssen
bevolt nôve sűru és gazos növényekkel. Amikor kiléptem a
teraszra, rengeteg jó ismerôsöm, akiket névrôl nem tudnék most
megnevezni, kergették egymást a ház alaksori csatornáiban melyek
néha megteltek vizzel, és ilyenkor a bentlevôk ottrekedtek az
alaksori termekben. A vizet persze le is lehetett ereszteni.
Roppant gyorsan apadt ilyenkor a víz szintje. Hát így
kergetôztünk egy darabig, mi jó ismerôsök, aztán pedig, mindenki
eltünt...
17 november 97 / 11:25
Amikor átlépek egy másik álomba, lelkem mélyérôl, néha ijesztô,
sokszor viszataszító mélységei törnek fel lidércnyomásos
intenzitással. Ilyenkor mindent elfelejtek!
Ha sok képet, grafikát, nézek meg gyors egymásutánban, nem
szentelve különösebb figyelmet egyiknek sem, egy borzasztó,
ellentétektôl teli, feszült légkör lesz urá rajtam. Olyan mint
amikor az ember a temetôben sétálva, úgy érzi minden egyes
sírban nyugvó halotthoz köze lenne. Elég felkavaró, de elég egy
kis külsô mozzanat, hang, vagy jel hogy kizökenjek ebbôl az
állapotból. Megcsördült a telefon...
17 november 97 / 00:39
Ma még nem cigarettáztam, nem szeretkeztem a kedvesemmel, nem ittam
teát, nem találkoztam a barátaimmal, nem ettem semmit, nem olvastam,
nem ittam semmit, nem sétáltam, nem beszéltem senkivel, nem néztem
T.V.-t, nem láttam a kutyámat, nem kerestem pénzt, nem tettem semmit,
nem láttam semmit, nem éreztem semmit,...
Mennyi jóból kimaradtunk ma!
The world is blank today...
18 november 97 / 08:43
Amikor rászednek, átvernek, becsapnak, megaláznak, enyhén természetes
dolog hogy rosszúl érzi magát az ember. Ezzel én is így vagyok !
Te hogy éreznéd magad?
Egész eddigi életemet végig kísérte egy végtelen szomoruság, ami ott
lelhetô a tekintetemben, a mosolyomban, egész lénymben. Hogy miért
van ez így azt nem tudom. Ellene tenni nem tudok, de megpróbálok
többet mosolyogni... Vajon jobb lesz így?
Ha félvállról venném a dolgokat az valószinű túl egyszerű lenne. Néha
így teszek. Olyankor egyszerű az élet. De vannak helyzetek amikor
képtelen vagyok így reagálni!
5 december 97 / 22:33
A magas hegyek látványa mindíg lenyűgözött. Valami határtalan
szabadság árad a havas távoli csucsokról. Olyan érintetlenek,
távoliak és ugyanakkor tekintélyt parancsolóak. Azt hiszem ha
választhatnék, és meg is tehetném, örökké szabad lennék !
5 december 97 / 22:38
Mindíg is szerettem volna sokkal többet tudni, sokkal több mindent
megismerni, megtudni! Annyira sok mindent, hogy a végén most itt
maradtam a semmivel... Milyen idôsek is vagyunk Mi ???
5 december 97 / 10:42
A sok kedves ismerôsöm
Sok kedves ismerôseim,
Hol vagytok most?
Én itt vagyok!
És mást sem teszek,
mint Rátok várok!
Gyertek hát, táncoljatok körbe
Had érezzem hogy Ti is szerettek!
5 december 97 / 10:50
Szülinapi ajándék, Nekem!
Köszönöm kedves szüleim
Hogy átélhetem e felemelô pillanatot,
Hogy átélem a nyomort és a szenvedést,
Ĺtérzem a mocskot és a küzködést!
Remélem nem hiába!
Ma van a születésem napja.
7 december 97 / 22:39
Egyszercsak minden megváltozott...
Kezdtem nem érteni a dolgokat...
Minden olyan gyorsan pörgött...
Telyesen megváltoztam, de nekem Jó igy, NAGYON Jó!
Szeretem az embereket...most...még...
8 december 97 / 00:41
A testem kezdi kifejezni az öregedés jeleit...
Minden jel arra mutat hogy haldoklom!
8 december 97 / 02:44
Mondd csak Kedvesem, mi lenne ha most,
csak úgy ok nélkül, megölelnél ?
8 december 97 / 02:52
Hallom az indiánok üvöltését...
14 december 97 / 19:40
Azt hiszem, hogy a Jó, ott van a mindennapi életemben, ugyanúgy
mint a Rosz. Fellelhetô a legaprobb dolgokban: egy pillantásban, egy
hangban, egy szóban. Egyszerüen csak fel kell fedezni, értékelni
kell. Mind a kettôt! Néha az egyikbôl többet vélek felfedezni mint a
másikból és néha többet a másikból mint az egyikbôl, egyik-másik
dolog pedig fontosabbnak tünik a többinél. Ilyenkor a másik a
fontosabb, az egyik pedig elenyészik... ez néha Rosz!
14 december 97 / 19:55
[...] Nem mondok mást, mint azt hogy az egész univerzum egy csillogó
gyöngyszem, és semmi szükségünk arra hogy megértsük. [S.F.]
Nem tudom milyen úton fog további életem haladni, eme keresztezôdés
után. Nem vagyok biztos semmi másban, mint abban hogy azt hinni
hogy tudod merre tartasz, anyit jelent hogy nem vagy tisztában azzal
hogy hol vagy... De van elég olyan dolog ami izgat és érdekel ebben
a percben. A virtuális valóság, a zene, és a szex.
megjegyzes
18 december 97 / 23:55
Vajon mire gondolt Jim Morrison amikor
kivette a farkát a szimpadon...?
......................................
A lányok elég érdekeseket válaszoltak!!!
Én másképp gondolom ...
26 december 97 / 21:56
Ma láttam elôszôr sirni apámat, az apja temetése óta. Mama haldoklik,
és mi már nem tehetünk semmit. Csak várjuk az órat, a percet amikor
vége lesz... Már több napja nem érdekli semmi. Mikor még jobban volt
egyfolytában azt hajtogatta hogy hamarosan meg fog halni...most ott
van a küszöbön, és valami tulvilági nyugalom árad a tekintetébôl.
Kiváncsi lennék a gondolataira... ez valami borzasztoan félelmetes
dolog, hisz már tudja hogy nincs sok hátra... Vajon mire gondol egy
haldokló ember, amelynek tiszta az elmeje ???
megjegyzes
30 december 97 / 21:24
Mama nagyon rosszul van, félre beszél és már annyi ereje sincs hogy
fölkeljen. De ami a legborzasztóbb hogy már nem tud magáról...
borzasztó így látni egy embert - aki ráadásul a nagyanyám!
---------------------------------------------------------
- Ma örökre meghaltál számomra...
rövíd emlék: Ha rámjön
Nap nap után szürkébb már
a szerelem, mint hullán a bör.
Aztán északa úgy teszünk, mintha...
Dehát öregszem
s te elhidegülsz tôlem,
már rég nem olyan jó az egész.
Ugy érzem rámjön az ötperc megint.
Érzem hideg vagyok mint a jég,
zord mint a zimankó,
vén mint egy viseltes ing.
Bent a szobában, az egyik kofferemben
megtalálod a kedvenc baltám.
Ne ijedj meg tölem,
Hamar tulleszek rajta.
Csak rámjött az agybaj.
Tán T.V.-t néznél inkább?
Vagy feküdjünk le már?
Vagy bámuljuk a kihalt sztrádát?
Vagy hozzak egy kis kaját?
Tán repülni szeretnél?
Inkább próbáljam meg én?
Miért nem hívod a zsarukat?
Vessek véget a műsornak?
Most miért szaladsz el, mondd?
[R.W. of P.F.]
30 december 97 / 21:28
Today / Sometimes, love gives birth to hate
------------------------------------------------
The world is unbearable today...
I give up all my thoughts today
Everithing is cold & black
fuckin' dark is the night
Everyone can go to die
I don't care today, I hate everything today !!!
4 januar 98 / 19:02
Azt hiszed, Te nem teheted tönkre ezt a gyümölcsöt? Elég egy
mozzanat, egy szó, vagy egy gesztus, és egy pillanat alatt tönkre
tetted mindazt aminek ennyi idô kellet ahoz hogy megérjen...
Mindegyikünk megteheti, és ezért nem Mi vagyunk a hibásak... ez,
sajnos, egy tokéletlen Világ !!!
Látod, ilyen egyszerű ez, nem egy nagy dolog, és mégis menyire fáj
Nekem. Persze ha nem Én-magam lennék, lehet hogy semmi jelentôsége
sem lenne.
Volt egy gyönyörű napom, talán az egyik legszebb amióta nem érzem
magam gyereknek... Azért volt olyan jó mert Veled töltöttem, és
annyira emlékezetes hogy egész életemben úgy fog eszembe jutni mint
egy csodálatos álom...
----------------------------------------------------------------------
Undorodom magamtól, viszataszítóvá és nyomorékká váltam. Képtelen
vagyok bármit-is csinálni... elfelejtettem beszélni, szép dolgokat
látni, bármi jót csinálni... Ez borzasztó!
................................................
Várom a NAGY Változást !!!
11 januar 98 / 13:30
Kit szeretsz Te tulajdonképpen ...?
...................................
Néha úgy érzem képes vagyok más
szemével érezni és latni a világot.
13 januar 98 / 08:37
Itt élek Én / SDK
Eljöttettek hát othonomba...
Gyertek bejebb 's csodáljátok,
Itt élek Én, immár egyedűl.
Polcok és egerek között,
Megporosodott virágok között.
Néha boldogan, néha szomorúan,
Néha tisztán, néha rongyosan.
Eljöttél hát idegen a házamba...
Vigyázz eztán magadra
Ne foglald el HELYEMET az asztalnál!
megjegyzes
18 januar 98 / 00:18
óda A Mindenrôl, a Boldogságról,
a Szeretetrôl és a Megértésrôl !!!
----------------------------------------
Szeretném Veled tölteni ezt a pár percet,
Jó lenne megtalálni a T.V.-det,
Megismerni testemet,
Szét-kergetni ördögeimet,
Elhinni tév-hiteimet,
Hazudni az Istennek,
Képenvágni szüleimet,
Becsapni embereket,
Megölni a szépeket,
Szét-rugni a képemet,
Megszerezni kerteket,
Táplálni növényeket,
Elhervadni Nélküled !!!
Nem kérek a teredbôl,
Nem lopok a véredbôl,
Nem téritek senkit meg,
Nem szólítok képeket,
Nem szólgálok könyveket,
Szét-rugom a seggedet.
Elkövetem Nélküled,
Belédvágom késemet,
Ketté töröm képedet,
Nem szeretem fémedet,
Megfogom a tevédet,
Elhúzom a belemet,
'S nem viszem a szekeret !!!
24 januar 98 / 16:59
[...] Láttam szép egéséges embereket. Szerencsétlen nyomorgókká váltak!
Egy perc kellett csupán... Élve temetettek el! Mások pedig mankóval járnak... életük végéig.
24 januar 98 / 17:13
Azt hiszem sosem tudnék alma teát fôzni magamnak...
24 januar 98 / 17:14
Különös álomban volt részem az elmúlt éjjel!
L.E. ! - ez egy különös szimbólum ???
...
jött a hadsereg...
megjegyzes
28 januar 98 / 21:52
Azt hiszem hajlamos vagyok a skizofréniára ;-)
28 januar 98 / 22:19
"Jó az álmodozás
egy édes csók után
jó a percnyi varázs
Kell is néha tán
Ketten elröpülünk
Ezen az északán
mindent elfeledünk
Ĺlmodunk csupán
Elviszlek álmaim vonatán
oda, ahol sohase jártál
Pálmafák, ligetek, csábító dala vár!"
28 januar 98 / 22:25
"
23. fejezet
Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal.
Például a Földön az ember mindíg szentül hitte, hogy
intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért:
feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket,
mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek
ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal inteligensebbek
az embernél - pontosan a fenti okok miatt.
Érdekes módon a delfinek réges-rég tudták, hogy kü-
szöbön áll a Föld megsemisítése. Számos hiábavaló erö-
feszítést tettek, hogy az emberiséget figyelmeztessék
a veszélyre, de kapcsolatteremtési kísérleteiket az
emberek mulatságos futball-labda-trükknek meg füttyögô
halacskakoldulásnak vették. A delfinek végül is feladták
a reményt, és nem sokal a Vogonok érkezése elôtt
távoztak a Földrôl.
A legutolsó delfinüzenetet is félreértelmezék az
emberek. Azt hitték hogy meglepôen kimunkált, karikán
végrehajtott kettôs hátrabukfencet láttak, miközben
a delfinek az Egyesült Ĺllamok himnuszát is elfütyülik.
Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer
kösz a halakat!
Valójában a Földön csak egy faj volt a delfineknél
is intelligensebb. E faj tagjai idejük nagy részét
magatartáskutató laboratóriumokban töltötték, forgókere-
kek belsejében rohangáltak, és hátborzongatóan elegáns,
kifinomult kísérleteket folytattak az emberrel. Az a
tény, hogy az ember ezt a kapcsolatot is telyesen félre-
értelmezte, fontos részét képezte e lények terveinek.
"
Douglas Adams
The Hitch Hiker's Guide to the Galaxy
Pan Books, London, 1979
28 januar 98 / 23:02
"A jelek szerint valamennyi fontosabb Galaktikus Civi-
lizáció Története három különálló és jól megkülömböz-
tethetô szakaszon megy keresztűl: a Túlélés, a Kíván-
csiság és a Kifinomultság szakaszain, melyeket a Ho-
gyan, Miért és a Hol fázisaink is neveznek.
Az elsô szakaszt például a következô kérdés jellemzi:
Hogyan szerezünk ételt?
A másodikat ez:
Miért eszünk?
A harmadikat ez:
Hol vacsorázunk ma?"
29 januar 98 / 23:20
Kis és rövíd mese
a halászról,
a két fiáról,
és az igazságról.
[...]
A halász-nak két fia volt.
És egyik sem vált halászá.
Az elsô sokat küzködött...
[...]
A másodikról most nem beszélünk.
A halász egy napon így szólt:
[...]
TESTVÉRGYILKOSSĹG [kollázs]
-----------------
A szomszédos ház homlokzata felé hajtom a kést
a felesleges véres terhet.
A gyilkosság gyönyöre!
Megkönyebbülés, az idegen vér szárnyakat adó omlása!
Te vén északai árnyék, barátom, kocsmapadtársam,
Elvérzel itt az utca sötét kövén.
Miért is nem vagy vérrel telt hólyag csupán,
Rádülnék és eltünnél nyomtalanúl.
Nem teljesűl minden óhaj,
gyümölcsé minden álomvirág.
Elnehezűlt maradványaid itt hevernek,
Már moccanásra képtelenűl.
Minek a néma kérdés, amelyett eképp felteszel?
29 januar 98 / 23:32
Hogy milyen is az a csillár ?! ... Egyszerű, Törékeny és Csodálatos!
31 januar 98 / 11:49
Fogtad magad,
s eljöttél, hogy hald a zenét.
Vonzott a borzongató zürzavar,
a bóditó fény.
Mond csak, egy kicsit nem csalódtál, drága?
Ez nem az amire számítottál?
Ha kiváncsi vagy, mit rejt e hideg szempár,
Tíz körömmel tépd le rólam
az álcát...
[...]
A mama szeret téged,
És a papa is becéz.
A tenger hivogató, kicsim.
És az ég is tiszta, kék.
De ó, kicsim,
ó édesem,
ó kicsim
Ha korcsolyán siklasz
a modern lét vékony jegén,
végig utadon, sok szemrehányó,
könnyáztatta szem kisér.
Meg ne lepôdj ha széthasad a jég
sikló lábaid alatt,
és eszedet vesztve a mélybe merülsz,
és rettegve kapaszkodsz majd
a vékony jégbe.
[...]
Egyedül vagy párban
akik szeretnek téged
ott sétálnak a fal elôtt.
Kik kéz a kézben,
kik barátaik körében.
A széplelkek és művészek
kiálnak érted.
Ha mindenük neked adták,
néhány otthagya fogát, dehát nem könnyü
a sziveddel széttörni egy nyomorult ôrült
falát.
[Roger Waters / Pink Floyd]
-free turn-
3 februar 98 / 05:59
Bocsáss meg nekem!
9 februar 98 / 17:50
Dicsôitettem az eb meg varangy életét, igenbizony, boldog lettem
volna ha az eb vagy ló életét élem, mert tudtam, hogy nincs lelkük,
mint nekem, hogy megszakadna a Pokol vagy Bűn örök súlya alatt, s bár
láttam ezt, éreztem, s keservesen megsínylettem, bánatom csak nôtt,
mert nem vettem észre, hogy igaz lelkembôl kívánnám a megváltást.
[J.B.]
9 februar 98 / 17:59
Szeretem a szobáját, a szemét, a haját, a száját, a testét és lelkét,
az ölelését, az illatát... s bár tudom hogy semmi sem tart örökké,
hazudnék ha azt mondanám hogy nem vagyok szerelmes belé.
10 februar 98 / 22:09
Egy romos, régi kastély udvarában talált rám a reggel. Tulajdonképpen
temetôben sétáltam kaszával kezembe. Szétvertem néhány sirkövet és
különleges üzeneteket találtam a falakon. /Barbican/ Ami nagyon
megfogott és hátborzongatóan közel ált a realitáshoz, az egy angyal
köbôl megfaragott szobra volt. Érdekes hangokat is hallottam. Itt még
egyedűl voltam. Aztán bárányok közt sétáltam és mindenkit
leggyilkoltam a kaszámmal, aki az utamba kerűlt. Élveztem az
agresziót. Kiszerettem volna jutni a falak közül, de sajnos csak egy
ujabb udvarban találtam magam. Keserű ízt éreztem a számban. A jelnek
nyoma sem volt, ígyhát tovább kerezsgéltem és egy könyvet találtam
miután ketté hasítottam a fehér bárányt, mely oly keservesen bôgôtt
mindezidáig. Vér fröcsent a ruhámra miközben egy remegô bárány-láb
keresett menedéket egy tüskebokorban. A könyv nyitva ált elôttem, egy
ókori hideg márvány asztalon. És megláttam a
jelet! -
'H'
Mindenkit meg fogok ölni, aki az utamba kerűl... De fôleg téged
kedves ...!!!
10 februar 98 / 22:31
A realitásnak néha semmi köze a valósághoz, máskor pedig a
racionális-nak a realitáshoz. A tört részeket pedig nem lehet
egészében megfejteni. A racionális-reális-valós hármason még sokáig
elgondolkodtak a filozófusok. Aztán szépen sorjában nyugovóra tértek.
Pedig, szerintem semmi közük sincs egymáshoz, nekem pedig hozzájuk!
És az álom valóra-válik számomra. Néha gondolkodom is magamban. De
még egy olyan emberrôl mint Umberto Eco én még nem hallottam.
20 februar 98 / 08:04
Ha most választhatnék egy csoki és egy vanilia fagyi között, habozás
nélkül az eper-fagyit választanám.
megjegyzes
21 februar 98 / 16:02
Kicsit megváltoztak a dolgok. De ez talán természetes. Azért
valamelyest, ha öszintén meggondolom a dolgot, jobb volt régen.
Enyhén csalódtam, de majd kiheverem! [...]
megjegyzes
11 majus 98 / 01:01
Azt gondolom, már így ennyi ídô elteltével, hogy azok az emberek
akik szerettek engem, még mindíg tartanak hozám. Tegnap T.-vel
találkoztam és megkell jegyeznem, ha más körülmények között
találkozunk sok minden másról is beszélhettünk volna.